1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. (tn is ) hosszabb ideig többször (erősen) üt. veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek; ▸ veri a vasat | így eltávolít valamit vhonnan. diót, szőnyegeket ver. | (többször) erősen odaüt. a falba verte a fejét; ▸ földhöz ver valakit | ▸ veri a kártyát | biz: ▸ veri az írógépet

2. (tn is ) ütésekkel büntet v. fegyelmez. veri a fiát; körmére ver valakinek; ▸ veri az isten, a sors | ▸ valakibe ver valamit | ▸ valakibe valakinek a fejébe ver valamit

3. ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit. veri a cimbalmot; riadót ver a dobon. | ▸ veri a taktust | (alanytalanul v. t. n. is ) <torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez. tízet vert (az óra); most veri a delet.

4. <küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri. | biz <cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.

5. többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe. szeget ver a falba. | ▸ csapra veri a hordót | ▸ bilincsbe, vasra ver valakit | ▸ életet, lelket ver valakibe

6. ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt. legelőre veri a marhát. | <szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor. a hullám a sziklához verte a csónakot.

7. <mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod. hullámok verik a partot; jég verte a termést. | tn <eső> (szélben) erősen csapódik vhova. | (t. n. is ) ritk <nap> égetőn süt.

8. gyak. túlzó <magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér. feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.

9. <szív, ér, vér> dobog, lüktet.

10. <kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit. pénzt, hidat, sátort, habot ver; ▸ veri a nyálát | ▸ csipkét, kötelet ver

11. ▸ gyökeret ver

12. <kif-ekben.> ▸ adósságba, költségbe veri magát

[?]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).

1. az a hely, pont, amelyen túl vmely térbeli dolog nem folytatódik. utunk végére értünk. | térbeli dolognak ehhez közeli része. a falu, a bot vége. | rég faluvég. az alsó végen lakik. | ▸ a végek

2. időpont, amelyen túl vmely időszak, időbeli folyamat nem folytatódik. vége (van) a nyárnak, az előadásnak. | időegységnek, időbeli folyamatnak ehhez közeli szakasza. hét végén; a színdarab vége. | vmely folyamat, cselekvés befejeződésével járó következmény. jó, rossz vége lesz valaminek; ▸ verés lesz a vége minden jó, ha a vége jó.

3. elpusztulás, megsemmisülés. ▸ vége van valakinek ▸ mindennek vége | vál halál(tusa). hirtelen, korai vég.

4. ▸ mi végre mi végből?

[?fgr ]

felgöngyölve árusított szövött anyagból: 20-40 m-nyi egység. | (jelzőként) egy vég vászon.

[↔vég¹ ]